A könnyed is kicsordul: kreatív kismama fotózás és érzelemdús családi képek

Gyerekként is közel állt hozzád a fotózás? Mi szerettél volna lenni?

Én az a szerencsés ember vagyok, aki pontosan ez szerettem volna lenni gyerekként, ami lettem. Nagyjából 10 éves lehettem vagy annál is kisebb, amikor kaptam egy kék-sárga fényképezőgépet, és akkor kezdődött ez a szerelem. Sokat utaztunk a szüleimmel, és az utazások alkalmával is én készítettem a képeket. A nagypapám mondta először - aki maga is sokat fotózott fiatalkorában -, hogy “te nagyon ügyes vagy”. Ez adta a kezdő löketet. 

Aztán 14 éves voltam, amikor megkaptam az első komolyabb fényképezőgépet. A szüleim nagyon jó fejek, támogattak már a kezdetektől mind lelkileg, mind anyagilag. Nagyjából 15 éves koromtól kezdve minden szabadidőmben fotóztam, és már akkor is szinte csak embereket. Ekkor még Kifejezetten beállított képeket készítettem pl. a barátnőimről. Tanfolyamokon vettem részt, és gondolkodtam, menjek-e ilyen pályára.

Akkoriban, még a közösségi média térhódítása előtt, egy fotós elmehetett riportfotósnak, termék-, vagy modellfotósnak. Mindegyik terület szűk volt, nehéz volt bekerülni. Többektől hallottam, hogy nőként, ha több gyereket szeretnék, nem fognak örülni neki, hogy hívnak, és nem tudok menni. Ezért fájó szívvel azt mondtam, hogy bár szerelmem a fotózás, az, hogy legyen családom, mindennél fontosabb. Ennek következtében elvégeztem a szervezet-kommunikációs egyetemi szakot, elkezdtem bankban dolgozni, tanultam HR-t. A munkámat szerettem, és sikeres is voltam benne. De az az igazság, hogy ez a világ kockább volt nekem, mint ami a személyiségemhez illik.

Hogy jött el a váltás pillanata?

Ezt nálam is az első gyerekem szülése hozta meg. 28 éves voltam, és elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mégis meg kellene próbálnom, hátha sikerül az álmomat megvalósítani. Úgy voltam vele, hogy most vagyok gyeden, és ha nem sikerül, akkor rááldoztam pár évet a gyerek mellett, viszont ha sikerül, a gyerekkori álmom lesz a hivatásom. Elkezdtem fotózni, szépen beindult, de aztán újra babát vártam. Amikor a második kislányom is 1 éves lett, akkor újra belekezdtem. Szerencsére azok, akik korábban hívtak fotózni, újra megkerestek. 

A stílusod változott a kezdetek óta?

Az lendített nagyot rajtam, amikor elmentem Englert Orsi fotó tanfolyamára, aki egy szuper családfotós. Abban segített nekem, hogy azokat az elvárásokat, amiket gondoltam, hogy egy ügyfél fejében léteznek, leküzdjem. Miszerint mindenkinek élesnek kell lennie, mindenkinek bele kell néznie a gépbe, és hasonlók. Amikor elengedtem az általam gondolt elvárásokat és már csak magamnak akartam megfelelni, akkor vált a munkám valóban önazonossá.

Amikor én fotózni kezdtem, a lifestyle fotózás még nem volt népszerű, tehát én is újnak számítottam azzal, hogy ezt elsajátítottam. Időközben a közösségi médiának köszönhetően nagy igény lett arra, hogy szép képek készüljenek mindenkiről. Ezáltal a fotós szakma is teljesen átalakult. A stílusváltás után éreztem, hogy abszolút lesz helyem benne nekem is. Mivel kismamás körökben forogtam, könnyen megtaláltam azokat az embereket, akik szép képeket szeretnének magukról vagy a családjukról. Elengedtem az elvárásokat, egy játékká vált a fotózás, és ez a mai napig kitart.

Miben más egy ilyen fotózás, mint amihez szokva vagyunk?

Azt szoktam mondani a szülőknek, hogy ne arra készítsék fel a gyerekeket, hogy “elmegyünk fotózkodni, és ugye szépen fogsz viselkedni?”. Inkább arra kérem őket, hogy mondják azt, “elmegyünk bulizni egy rétre, keresünk csigákat, szedünk virágot, és lesz ott egy néni, aki megmutatja, milyen a környék, mert ő már ismerős arrafelé”. Fontos a közvetlenség, és hogy a gyerekek érezzék, hogy körülöttük forog minden. Ez tehát az, amit elkezdtem csinálni 5 éve. Közben újra született egy kisbabám, Az ő születése után már korábban kezdtem el fotózni, nem vártam meg az első év végét. Három gyerek mellett már nem könnyű megoldani, de mostanában kezd alakulni, hogy heti 3 délelőtt egyikük sincs velem. Ezt az időt próbálom jól beosztani.

Jól tudom, hogy a“kieresztjük a családot a szabadba” fotózáson kívül mást is vállalsz? Kreatív kismama fotózást, újszülött fotózást is szoktál?

Vállalok kismamákat, újszülötteket és családokat is. Sőt, kapok megkeresést olyan édesanyáktól is, akik szeretnék újra szépnek érezni magukat, tehát sok boudoir és glamour fotózásom is van, kifejezetten ennek a rétegnek. Izgalmas dolog, mert azt hittem, ez teljesen más célcsoport lesz, de teljesen ugyanaz. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ha valakivel személyesen találkoztam, általában hozzám jár vissza. És én igyekszem kielégíteni az összes igényét. Lehet ez szabadtéren vagy stúdióban, vagy annak is örülök, ha valaki elhív az otthonába, mert az mégis csak az ő közege. Még akkor is az mutatja a személyiségéből a legtöbbet, ha ott nem feltétlenül tökéletesek a fények. Fotózom őket először kismamaként, aztán amikor megszületik a baba, újszülött fotózásra hívnak. Aztán az első születésnapra is engem kérnek fel, és van, akivel már szinte baráti a viszonyunk, az évek során az objektívem előtt cseperedtek fel a gyerekei.

A lifestyle családfotózásról mesélsz egy kicsit bővebben? Hogyan kell egy ilyet elképzelni?

Ennek az a lényege, hogy életszerű pillanatokat kap el, de nem dokumentarista. Tehát nem megyek velük és fotózom az életüket, hanem adok nekik egy helyszínt és feladatokat. Ez nem annyi, hogy ülj le, nézz rám, hanem hogy szaladj oda anyához, súgj egy titkot apa fülébe, na ki a leggyorsabb a fogócskában… Közben lehet pontokat gyűjteni, és akinek a legtöbb lesz a végén, az csokit kap. Ezért mindenki mindenre hajlandó (nevet). 

Ez a családfotózás menete. Természetesen ez is történhet stúdióban vagy otthon is, de szerintem a kültéri képeknél nincs szebb. Gyönyörűek a fények, szép a környezet. Vannak bejáratott helyszíneim, amelyeket jól ismerek már. Tudom, mikor és hol megy le a nap, milyen a háttér. Összeállítottam egy tájékoztatót, amiben felsoroltam lehetőségeket, azokból tudnak választani az ügyfeleim. 

Amikor valaki szeretne szép képeket, akkor jön az ijedt fejhez kapás, hogy úristen, ahhoz nem elég egy jó fotós, kell sminkes és stylist is. Te viszont, ha jól értem, egy csomagban kínálod mindezt.

Van sminkes és stylist, akivel együtt szoktam dolgozni, ők külön díj ellenében segítenek felkészülni a fotózásra. . Ha valaki nem szeretné igénybe venni a szolgáltatásukat, annak szívesen adok magam is ötleteket. Tudok segíteni a ruhákkal kapcsolatban, hogy csinosak legyenek, de természetesek és a helyszínhez illőek, miközben egymással is kompatibilisek és a képeken is jól mutatnak. A sminkes segítségét mindenkinek nagyon javaslom, de aki a hétköznapokban amúgy is gyakran sminkel, az többnyire szépen “fel tudja készíteni” magát. Akik nem sminkelnek, ott mindig ajánlom a profi segítségét, aki akár egy enyhe natúr sminkkel üdébbé varázsolja az Édesanyákat, ezáltal , szebb lesz a végeredmény.

Aki szeretne profi sminkest, stylistot vagy stúdiófotózást, annak sincs más dolga, csak szólni nekem, és én mindent leszervezek. Neki csak el kell jönnie és jól kell éreznie magát. Általában néhány napon belül megkapja a színkorrekciózottképeket, amiből ki tudja választani, és könnyen megjelölheti, melyek a kedvencei.

Volt már, hogy egy fotózás nem pozitív véleménnyel zárult?

Egyetlen egyszer. Ráadásul a hölgy nem fizetett érte, hanem nyerte a fotózást. Tudod, miért van ez így? Mert mindenki, aki hozzám jön, az engem akar, az én stílusomat. Ő viszont nem engem, csak egy ingyenes fotózást szeretett volna. Aztán pont azok a részletek nem tetszettek neki, ami az én egyéni stílusomra jellemző. Ez egy munka nyilván, de számomra elsődlegesen egy gyerekkori álom, és nagyon fontos, hogy a végeredmény az ügyfélnek és nekem is nagyon tetsszen. Szerencsére ettől az egy esettől eltekintve ez mindig így is lett.

A fotózási helyszínek Budapest környékiek? Hova szoktál kimenni?

Én a XXII. kerületben lakom, és a gyerekek miatt fontos számomra , hogy a lehető legkevesebb utazással a legkevesebb időt kelljen távol töltenem tőlük. Ezért a félórás vonzáskörzetünkben található a helyszínek zöme. Van budaörsi, pátyi, biatorbágyi, budafoki helyszín, és stúdiókból is a XI. kerületi Ndustrial Stúdióban fotózom elsődlegesen. Ahogy nőnek a gyerekeim, egyre rugalmasabb vagyok ebben is, és már vágyom rá, hogy az én számomra is legyen újdonság egy-egy távolabbi hely.

Több, mint 6 éve ez a fő munkád. Látsz ennyi idő alatt valamilyen trendet? Változott a hozzád kismama fotózásra vagy családi fotózásra jelentkezők igénye? Sokkal többen kérnek újszülött fotózást, vagy népszerűbbek most a természetben készült képek? 

A családfotózások változatlanul mennek. Ami nálam újdonság, hogy bár boudoir fotózást régebben is csináltam, de kevesebbet. Valószínűleg azért, mert bennem is így 35 évesen érett meg, hogy szeretném még megmutatni magam. Érezni, hogy még szép vagyok és nő vagyok amellett, hogy feleség és anya. Nekem is van erre igényem, és ez bevonzza az ilyen gondolkodású nőket. Az elmúlt másfél évben nagyon erősen képviselteti magát ez az irány. Egyébként a fotózások nagyjából 30%-át teszik ki ezek a sorozatok, csak közülük érthető módon kevesebb tud kikerülni a közösségi médiába.

Ezeknek a nőknek a fotókkal egyfajta önbizalmat is adsz?

Fontosnak érzem elmondani, hogy nagyon sok anyuka, aki hozzám fordul ilyen képekért, rossz tükröt nézhet otthon, mert valami egészen mást lát, mint amikor megérkezik hozzám. Csodálatosak. Nyilván más, amikor otthon kontyban és mackónadrágban van, főzni kell, rohangál körülötte a három gyerek, meg egyébként is folyik a teje. Az senkinek sem a legjobb formája se külsőleg, se belsőleg. De ezek az alkalmak elképesztő önbizalomlöketet adnak a nőknek. Visszajelzik, hogy milyen boldog volt a férjük egy ilyen sorozat után.

Nekem ez a hivatásom, hogy a képeimmel megtámogassam az emberek pozitív érzéseit. Ez lehet egy családfotózásnál, hogy “milyen édesek vagyunk együtt, látszik, hogy szeretjük egymást”, és ugyanígy a boudoirnál is nagyon izgalmas és inspiráló dolog, hogy ezek a nők már a félig nyers képek után is azt mondják, hogy “nem hiszem el, hogy ez én vagyok”. Fantasztikus, hogy ilyen hatással lehet lenni mások életére. 

Mi volt a legnagyobb sikerélményed az elmúlt 6 évben?

Egy nő, azért fizetett be a fotózásra, mert szüksége volt arra, hogy újra érezze, hogy ő oké. Eleve szürke és fekete ruhákban érkezett, abszolút nem az ő színeiben, pedig egy nagyon sugárzó arcú nő, rikító szemekkel, akinek jól állnak az élénk árnyalatok.,Olyan élethelyzetben volt, hogy egyáltalán nem ezt látta a tükörben, amikor belenézett. Eljött, elkészültek a fotók, és azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy tényleg ő van a fényképeken. Ennek hatására elment egy színtanácsadásra, beújított olyan ruhákat, amik élettel töltik el. Nagy sikerélmény volt.

De az a családfotózás is, ami után sírva hívott fel valaki, hogy gyerekkora óta erre vágyik, hogy ezt a szeretetet lássa a fotóin. Sok ilyen csodálatos visszajelzésem van. Mindet megőrzöm. Nehéz volt a honlapomra kiválogatni közülük néhányat, mert a szívemnek mind nagyon kedves.

Ha szeretnél Petz Júliától gyönyörű fotókat rendelni, ide kattintva találod meg őt!