Így segít a gyerekcoach az önbizalomhiányos gyerekeken

Mi szerettél volna lenni gyerekként? Kapcsolódott ez a későbbi gyerekcoach tevékenységedhez?

Tanító néni, meglepő módon (nevet), mint oly sok kislány. Ez a tanítás iránti elhivatottság végigkísérte az életemet, tanítottam is egyetemistákat, doktorandusz-hallgatóként. Aztán mégis úgy alakult a szakmai életem, hogy vállalati környezetben folytattam a munkámat, de erős hívásom maradt arra, hogy minden tudásommal gyerekeket tanítsak és támogassak.

Közgazdasági középiskolában tanultam, utána pedig közgáz egyetemet végeztem és közgazdászként is dolgoztam, ügyfélszolgálati és marketinghez kötődő területeken. Aztán IT projekteket menedzseltem, ezt részben még ma is csinálom, de már csak részmunkaidőben. Egyre nagyobb teret igyekszem engedni annak, hogy coachként és kineziológusként működhessek.

Ezekkel a területekkel hol találkoztál? Egy nagyvállalati közegből nem egyértelmű, hogyan vándoroltál át segítő szakmákba.

A velem született empátia és az az önismereti utazás vitt erre az útra, aminek nyomán egyre mélyebbre ástam magam a pszichológiai és mentálhigiénés témákban. Megszületett bennem az az érzés, hogy jó erről olvasni, de szeretném a mindennapokban ezt csinálni és támogatni az embereket azzal, hogy segítőként ott vagyok mellettük. 

Hány éve történt ez a váltás?

Az, hogy konkrétabban és mélyen elkezdtem ezekkel a témákkal foglalkozni, az már közel 10. Egyébként pedig 3 évvel ezelőtt végeztem az első olyan tanfolyamot, ami már kifejezetten ehhez a segítő szakmához kapcsolódott, és 2 éve dolgozom is coachként.

Említetted a kineziológiát. Mi ez a terület és mire lehet használni?

Elsősorban a stresszoldást segíti. A test jelzéseire támaszkodik, izomtesztelés az alapja. A testünk zsigeri szinten eltárolja ezeket az információkat, és az izomtesztelés során választ nyerünk arra, hogy van-e az adott témára vonatkozó stressz bennünk. Számos ága létezik, az alapja a Touch For Health kineziológia. Először ezt tanultam meg, és utána az ún. wellness kineziológiát, aminek kifejezetten az érzelmi stresszoldás a célja. 

Hogy fordultál a coaching felé?

A coachinggal kezdődött az utam, integrált coachtanfolyamot végeztem, és már a tanfolyam alatt éreztem, hogy a valós hívásom arra van, hogy gyerekeket és nőket támogassak. Ezért elvégeztem egy kiegészítő, ifjúsági coachképzést is, mert el akartam mélyülni abban, hogy a gyerekekkel milyen módszereket lehet alkalmazni. Fontos, hogy velük megoldásfókuszú módszereket alkalmazzunk, ebben élen járnak egyes skandináv módszerek. Arra koncentrálok a velük való munkában, hogy mi az a képesség, amit szeretnének fejleszteni magukban, mit szeretnének csinálni. Mi az, ami adott esetben őt is zavarja. Fontos, hogy ne csak a szülő megéléseire fókuszáljunk, hanem arra is, milyen változásban tud a gyerek maga elkötelezett lenni.

Hány éves kortól várod a gyerekeket?

Általános iskolás kortól dolgozom velük. Bizonyos módszertanok szerint már akár 4 éves kortól el lehet kezdeni, de az óvodás korosztállyal nekem nincs tapasztalatom, viszont általános- és középiskolásokkal igen. Minden esetben azt látom, hogy nagyon jól működik náluk a coaching, a gyerekek erre nagyon fogékonyak, a saját felismeréseik által jutnak el a tényleges változásokig, amelyeket kitűznek maguk elé. 

Mik a leggyakoribb célok, amelyekkel felkeresnek?

Általában onnan indulunk, hogy mi az, ami a szülőket mozgatja. Mindig elmondom nekik, hogy kell a gyerek elhivatottsága is. Sokszor előfordul, hogy van valami, amit a szülő problémának érez, de a gyerek elsőként nem azzal szeretne foglalkozni. De végül mindenképp előkerül az a probléma is, amit a szülő indukál. Stresszkezelés, indulatkezelés, tanulási nehézségek, beilleszkedési problémák, testvérkonfliktusok, önbizalomhiány, halogatás… nagyon széles a tárháza azoknak a témáknak, amikkel a gyerekek szívesen foglalkoznak. Egyébként ők nagyon szeretnek fejlődni.

Hogy kell elképzelni egy ilyen alkalmat nálad? Online vagy személyesen tartod, és mennyire játékosak?

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy általában egy órás üléseken dolgozom. Ilyenkor a gyerekkel találkozom, a szülőtől pedig azt kérem, hogy bízzon bennünk, hogy együtt eredményre fogunk jutni. A módszert attól függően választom ki, hogy milyen korosztályú a gyerek és egyáltalán milyen ő. Van, akivel többet játszunk, van, akivel többen beszélgetünk. Abszolút korosztály-, hely- és térfüggő, hiszen dolgozom online is, ami más módszereket enged meg.

Fizikailag több helyen is elérhető vagyok. Jellemzően Veresegyházon dolgozom, mert itt élek. Csoportos foglalkozásokat is tartok itt egy helyi szervezetnél, Budapesten pedig keresem még azt a helyet, ahol ki tud alakulni a klientúrám. Van erre lehetőségem a Nyugati Pályaudvarnál és a XVIII. kerületben is. Sokszor dolgozom online is, ami kényelmes a szülőnek és a gyereknek, valamint nekem is. Ennek azonban komoly feltétele az, hogy pontosan tudja a gyerek, hogy nem fogják kihallgatni, és biztonságban van, amikor beszélünk.

Mennyi időre van szükség, hogy a gyerek érezze a változást?

Eset- és problémafüggő. Vannak nehezen mozduló ügyek. Ilyen például, amivel szinte minden gyereknél találkozom, hogy bizony az önmagukba vetett hitüket meg kell erősítenünk. Ez nem egyik napról a másikra változik, de hamar lehet változást érezni. A coaching egyszerre egy adott céllal dolgozik, s emiatt 4-5 alkalomban gondolkodunk. Aztán, ha felmerül még egy cél, akkor lehet még néhány és még néhány alkalom. A gyerekek általában nem egy témát hoznak be, hanem egyik téma vonzza magával a másikat. Sokat tud az adni nekik, hogy itt egy órán át önmagukra figyelhetnek, és egy segítő rájuk fókuszál, tényleg, teljesen. Ez segít abban, hogy felszínre hozza a gyerek azokat az erősségeit, amik segítik őt a továbblépésben.

A szülők is kapnak jó tanácsot vagy házi feladatot? Vagy el tudsz érni úgy is eredményt, hogy a szülőnek nem kell változtatnia?

Mindig kell valamiféle együttműködés a szülővel, de az nem igaz, hogy házi feladatot kap. Néhány alkalom eltelte után teremtünk időt arra, hogy a szülővel át tudjam beszélni, ő mit lát, én mit látok, hol tart a gyerek. Klasszikusan olyan módszereket is használok, ahol a gyerek maga dönt abban, hogy hogy vonja be a szüleit, illetve hogy hogyan tudja a szülő őt jól támogatni a fejlődésben. Tehát a gyerekek vagy maguk büszkén elmesélik otthon, hogy mire jutottak és mik az erősségeik, vagy akár kérik is a szüleik direkt támogatását. Az viszont nyilván fontos, hogy a szülő az otthoni kommunikációjával is támogassa a munkánkat. Ha megtaláljuk a gyerek erősségeit, akkor azt a mindennapokban is visszatükrözzék neki.

Nem ritka, hogy a gyerek a szülő dicséretét vagy pozitív véleményét nem hiszi el, lepereg róla. De ha elmegy hozzád, néhány alkalom után értékesnek kezdi érezni magát. Mi ennek az oka?

Szülőnek lenni 0-24 órás foglalkozás, de senki nem tud 0-24-ben mindig pozitív visszajelzésekben kommunikálni a gyerekkel. Én is gyakorló anya vagyok, pontosan tudom, hogy mennyi figyelmet igényelnek a gyerekek, és hogy nem tudunk annyit adni. Amikor a gyerek elmegy egy segítőhöz, bekerül egy védett közegbe, ahol nyugodtan lehet önmaga. Itt minden pillanatban arra fókuszálunk, hogy mik az erősségei. Amikor a gyerek ebben megerősödik, megnyugszik, megtalálja önmagát, akkor jobban fog tudni reagálni. És ahogy a gyerek változik, az hat a szülőre és a további környezetére is. 

Sajnos sokan nem úgy nőnek fel, hogy dicsérik őket. Ezért nem is tudják befogadni. Egy ilyen gyerekkel a dicséret le tudja zárni a köztünk való őszinte kommunikációt. Így először el kell jutni oda, hogy fogadni tudja a pozitív visszajelzést, és ő maga elhiggye, hogy úgy is van.

Ráadásul nagyon sok ember hat a gyerekre, nem tudjuk őket burokban tartani. Ezért is fontos, hogy önmagukban megerősödjenek, megtapasztalják, hogy ők maguk életük legjobb szakértői. 

Iskolai bántalmazás ellen is fel tudod vértezni a gyerekeket, olyan esetekre, ha valakinek a céltáblájává válnak?

Amikor egyéniben dolgozunk a gyerekekkel, fontos, hogy a saját feszültségeiket ki tudják mondani. Azáltal, hogy külsővé válnak ezek a feszültségek, ők is máshogy tudnak rájuk tekinteni. Ha ilyesmivel találkozom, mint amit említettél, akkor gyakran támaszkodom olyan rajzelemzési módszerekre, amik könnyebbé teszik ezeknek a helyzeteknek a kirakását. Az adott gyerek el tud kezdeni megerősödni, és lehet, hogy egy más attitűddel tér már vissza a közösségbe. De azt is hiszem, hogy érdemes ilyenkor az egész közösséggel dolgozni. Általában kevesen vannak, akik valóban bántalmazók, és néhányan vannak az áldozatok egy ilyen közösségben. A nagy többség pedig szemlélőként nézi. A célunk az, hogy ne csak némán szemléljék, hanem segítségére legyenek az áldozatnak, és ennek dinamikája megállítja a bántalmazási folyamatot.

A kamaszkor közepe-vége már az énkeresésről szól, és a pályaválasztásig is eltart. Ebben az időszakban is tudsz segíteni?

Természetesen ez is része a munkámnak. A kamaszkor legnagyobb kérdése, hogy “ki vagyok én, mit is szeretnék csinálni?”. Elkezdjük a gyerekekkel felfejteni, hogy mik az ő értékeik, kompetenciáik, és mit tekintenek magukénak. Miben látják örömmel magukat, miben van kellő hívásuk, és ennek nyomán tud kirajzolódni, hogy merre is lépjenek tovább.

Mi volt az eddigi legnagyobb sikerélményed?

Minden gyerek egy sikerélmény. Ahogy feltetted a kérdést, beugrott egy csomó kis arc csillogó szemekkel. Amikor az elején elkezdjük összeszedni az erősségeiket, egyet-kettőt mernek mondani. Nem hiszik el magukról, hogy vannak jó tulajdonságaik. Amikor ezeket elkezdik meglátni, és a végén ott van előttük egy 30 soros lista, az hatalmas élmény.

Volt egy örökbefogadott kislány, és az anyukája nagyon komolynak élte meg a problémát. A beszélgetéseink nyomán egyszer csak kaptam tőle egy üzenetet, hogy “képzeld, hogy tudok már magamról jó tulajdonságokat is mondani”, és az anyukája is visszajelezte, hogy egész más hangulatban kezdte el a következő évet a nyári szünet után.

Mi a legfontosabb hozadéka a munkádnak?

A szülőről nagy terhet tud levenni, ha segítőt választ a gyereke mellé. Fontos látnia, hogy erre az időszakra egy csapat leszünk: a gyerek, ő és én, a segítő. De még egy fontos hozadéka van annak, amikor a gyerek megtapasztalja, milyen segítőhöz fordulni. Az, hogy ez attól kezdve egy választható eszközzé válik számára, és nem 30-40 évesen jut el oda, hogy segítőhöz tudjon fordulni. Bekerül a megküzdési stratégiái közé, hogy szakemberhez is lehet fordulni.

Ha Daróczi Magdi gyermekcoachhoz és kineziológushoz szeretnél fordulni, ide kattintva tudod elérni!