Szeretek szkeptikus édesanyákkal foglalkozni, akiknek kérdéseik vannak

Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Volt köze a dúlasághoz?

Annyi minden érdekelt és annyi minden szerettem volna lenni, hogy mindenbe beleugrottam egy kicsit. Nem volt olyan a családi hátterem, ahol ezt a kibontakozást nagyon értékelték volna. Hagytak azért próbálkozni, de az első kudarcnál mindig le lettem állítva. Rengeteg minden szerettem volna lenni, aztán az iskola végére elektroműszerész vonalon zártam az ide-oda csapongást. Egy rövid ideig dolgoztam is a szakmában. De mivel örök szerelem volt nekem a kereskedelem és a vendéglátás, és már a középiskola alatt egy nyugdíj előtt álló hölgytől megtanultam a csínját-bínját, végül ezen a területen dolgoztam a legtöbbet. Aztán átkerültem a back office részre, logisztikai területre, amihez semmi közöm nem volt szakmailag, de szerettem.

Mikor és hogyan jött el a fordulópont? Hogy kanyarodtál a dúla hivatás felé?

Kb. 7 évvel ezelőtt. Egy akkori kolléganőm veszélyeztetett terhes lett, ami azt jelentette, hogy az utolsó 4 hónapban kórházban is feküdt. Millió kérdése merül fel, és nem kapott válaszokat. Akkor azon voltam, hogy minél több dologban tudjak neki segíteni. Én olyan vagyok, hogy ha valami elkezd érdekelni, akkor mint a szivacs, szívom magamba az információkat. Így egyre többet tudtam nekii átadni és segíteni. Miután megszületett a babája, aztán szépen háttérbe szorult az életemben ez a terület.

Alternatív menstruációs eszközökkel kezdtem foglalkozni, ezáltal kapcsolatba kerültem a ciklusszinkron életmóddal és mindennel, ami ezzel jár. Aztán 2021-ben a drága barátnőm várandósságának végére a férje covidos lett. Megbeszéltük, hogy ha nem telik le a karantén, akkor majd én megyek vele a szülőszobára, de benne nagyon felerősödött az a félelem, hogy mi lesz, ha egyedül marad ott, ha engem nem engednek be.

Felhívtam egy ismerősöm feleségét, aki jelenleg már 7. éve aktív dúla, hogy segítsen, mert rengeteg az elméleti tudás a fejemben, de nem tudom, hogy a gyakorlatban mivel tudok segíteni. Aztán beindult a szülés, otthon nagyon szépen zajlott a vajúdási folyamat. Felismertük azt a pontot, amikor el kell indulni a kórházba, be is értünk, ahol elvégezték a covid-tesztet, és a barátnőmnek pozitív lett a tesztje. Engem hazaküldtek úgy, hogy ez szembement mindenféle rendelettel. Addigra már megvolt a Müller Cecília nyilatkozata erről, hogy covid alatt is ugyanúgy joga van a szülő nőnek a kísérőhöz, de mi nem voltunk ebben elég határozottak. Ezt azóta is bánom, bár ennek ellenére egy egész jó szülésélménye lett. 

Ez karácsony előtt nem sokkal történt. Én is elmentem tesztelni, és pozitív voltam. A karácsonyt karanténban töltöttük a családommal, aminek lett egy olyan hozadéka, hogy rengeteget tudtam gondolkodni a történteken. Bárki, akivel beszéltem erről, felhívta a figyelmemet rá, hogy “Eszti, tudod, hogy csillog a szemed, amikor erről beszélsz?”. Úgyhogy januárban a születésnapomra végül azt adtam magamnak, hogy jelentkeztem Békés Emőke dúlaképzésére, amely a leghosszabb képzési idővel nem csak az elméletet és a gyakorlatot adja át, hanem egy komoly személyiségfejlesztő hatással is rendelkezik.

Mikor kísértél először szülést?

Az én valódi beavatásom augusztusban következett be. Egy amúgy programcsászárra kiírt édesanyát kísértem. Kiderült a szülés előtt pár héttel, hogy csak a férje tud otthon maradni a nagyobbik gyerekkel, ő pedig egyedül menne szülni. Így kerültem én a képbe, és amikor vártuk volna a császárja idejét, beindult a vajúdás az egyébként műtétre előkészített édesanyánál. Ettől függetlenül császár lett, nála nem igazán volt más opció. Ő is és a férje is azt mondta, hogy nem tudják elképzelni, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ott. Ez egy nagy lökést adott az életemnek. Onnantól éreztem, hogy ez a hivatásom, hogy főállású dúlaként dolgozzak.

Hol vállalsz kíséréseket?

Én Cegléden élek, és azon a környéken nem volt dúla, ezért én ezt a térséget lőttem be első körben, de nem zárkózom el a budapesti kísérésektől sem. Azóta lett egy, szintén Békés Emőkénél frissen alapképzést végzett dúlatársam, aminek nagyon örülök. A szülésfelkészítőim országosan zajlanak most is. Pont ma szült meg egy gyulai édesanya, aki mellett ott voltam a felkészülés időszakában. Online, telefonon, írásban - többféle opciót kitaláltam erre, hogyan lehet jól kapcsolódni.

Csoportos vagy egyéni felkészítéseid vannak?

Egyes témákról lehet beszélni csoportosan is, pl. a beavatkozások előnyeiről, hátrányairól. De én jobban hiszek az egyéni felkészítésben, amikor pl. az előző szülésélmény feldolgozása, vagy a személyes félelmek is felszínre jöhetnek. Tapasztalatom szerint sokkal jobban feloldódik a kismama, ha csak magunk vagyunk. Ha pedig elhozza apukát is, még jobb. Én egyébként is jobban szeretek úgy tekinteni a szerepemre, hogy nem a nőt, hanem a párt kísérem a szülésig, bár ez a mai világban sajnos még nem egyértelmű. Úgy gondolom, az apa nem kísérő. Az apa az apa. Ő ugyanúgy bevonódik az eseményekben lelkileg, ezért tőle sem várható el, hogy tiszta fejjel legyen jelen a szülőszobán.

Mi a legkorábbi időpont, amikor érdemes téged felkeresni?

Akár már a várandósság előtt. Sokszor tapasztaltam már, hogy a baba is azért nem jön össze, mert van egy lelki gát, akár transzgenerációs félelem, ami megakadályozza. Ha már egy alkalommal ki tudja a nő ezt úgy beszélni, hogy nem tanácsot kap, hanem egy megtartó közeg veszi körül, az nagyon sokat segíthet.

Ha pedig már megvan a pozitív tesz, akkor érdemes minél előbb elkezdeni a felkészítést. Nincs két egyforma várandósság és nincs két egyforma szülés, ezért mindent átbeszélni lehetetlen, de minél több idejük van a kérdéseknek megszületni, annál több idő van őket megválaszolni is.

Gondolom, a szülésfelkészítő után opcionális, hogy megkér-e az adott hölgy, hogy kísérd el a szülőszobára is. 

Igen.

Utána, a gyermekágyat meddig szoktad kísérni? 

Amíg igény van rá. Nálam a “csomagban” benne van egy gyermekágyas látogatás szülés után 6-8 héttel. Van, aki egyáltalán nem igényli, mert második gyerek, és az elsőnél is minden rendben volt, vagy közel vannak a nagyszülők. De ha előbb kell a segítségem, előbb megyek. Szoptatási segítő is vagyok, ezért szoktak előbb is keresni. Célszerű már a terhesség utolsó heteiben előre gondolkodni. Sokan nem tudják, hogy létezik gyermekágyas terv, ami nagy segítség tud lenni. Ugyanígy létezik szoptatásra is, amit célszerű a 32-33. hétig átbeszélni.

Szülési tervvel már találkoztam, de a gyermekágyas terv nekem is újdonság. Mit jelent ez?

A terveket egyébként azért nem szeretem, mert a magyar egészségügy úgy működik, hogy ha valaki nagyon határozott listával megy oda, amit mindenképp meg akar valósítani, akkor ő lesz a ‘problémás anyuka’. Ezzel szemben, ha valaki nyugodt, de határozott lélekkel érkezik a kórházba, akkor azt jobban szokták szeretni. Ezért a szülési tervnél talán jobb olyan címet adni az irománynak, hogy ‘Gondolataim a szülésemmel kapcsolatban’, vagy ‘Ilyennek szeretném megélni a szülésemet’, így jobban szokták fogadni. Tehát fontos a csomagolás, ez egyszerű pszichológia.

A gyermekágyas terv is hasonló. Olyanokat érdemes benne végiggondolni, hogy ki és miben fog tudni segíteni a szülés után. Pl. ki lesz, aki vigyáz a nagy tesóra, ha el kell menni a kicsivel valahova. Ki lesz, aki az első időkben segít a főzésben, takarításban, hiszen az anyának más dolga van. Ki az, akinek van autója, ha nekünk nincs, és be tud vinni az ügyeletre. Célszerű ezt tudatosan megtervezni.

Az édesapák mennyire nyitottak a dúla intézménye felé? Értik a jelentőségét?

Amint megérzik, onnantól sokkal nyitottabbá válnak. Illetve akkor szoktak nyitni, amikor már volt egy korábbi rossz szülésélmény. Az ilyen ugyanis nem feltétlenül csak az édesanyákra korlátozódik, sokszor az édesapák is traumatizálódnak. Ezeket át kell beszélni, fel kell dolgozni. Leginkább azért, mert ha az apuka a következő alkalommal is ott lesz, benyomódhat nála is egy félelemgomb, ami nem tesz jót.

Mi dúlák egy pontig mehetünk csak el. Nem vagyunk pszichológusok vagy perinatális szaktanácsadók. Megtartó beszélgetéssel tudjuk elősegíteni a feldolgozást, és az alap kérdésekre tudunk válaszolni. Pl. hogy valószínűleg miért lett az előző alkalom császár. Ez a megtartó beszélgetés általában elég, de ha úgy érzem, hogy túlnyúlik a probléma a kompetenciámon, akkor a megfelelő szakemberhez irányítom a párt. Általában azonban elég, ha kibeszélhetik magukból, és érezhetik, hogy ami bennük van a történtekkel kapcsolatban, az helyénvaló.

Mi volt eddig a legnagyobb sikerélményed?

A maga nemében mindent annak fogok fel. Most épp a mait érzem sikernek, hogy megszült egy kismama, akit csak távolról tudtam támogatni. Erősen presszionálta a kórház, hogy mivel betöltötte már a 40. hetet, be kell feküdni és indítani kell a szülést. Magas volt a kismama vérnyomása, és rémtörténeteket meséltek neki egy magas vérnyomásos kismamáról, akit mentőhelikopterrel kellett bevinni… Tehát volt egy nyomás rajta, hogy medikalizálják a szülését a lehetséges kockázatok csökkentése érdekében. De a kismama ellenállt a nyomásnak, és ma hajnalban természetes úton megindult a szülés és világra jött a pici.

Most ezt érzem a legnagyobb sikernek, hogy sikerült őt - a férje végtelen támogatása mellett, - megerősítenem abban, hogy ő van otthon a saját testében. Ha jól érzi magát, jó a kedve, akkor miért feküdjön be, távol a férjétől, egy nem pihentető helyre? Ki tudott tartani, megerősödve, és lett egy olyan szülése, amire vágyott. Ez nagy dolog, hiszen amikor ott vagy az orvosok közt, pláne az első babával, nagyon sebezhetőnek érzed magad. A józan paraszti eszed és az ösztönöd mást súg, de ha egy egészségügyi dolgozó elkezd ijesztgetni, könnyen átcsapnak az érzelmeid aggódásba, és az nem segíti a szülés spontán folyamatát sem.

Sajnos sokszor nincsenek tisztában az édesanyák azzal, hogy mondhatnak nemet bármire, amit nem éreznek helyesnek, ha az nem veszélyezteti a baba vagy az ő egészségüket. Nem mernek, nem is tudják, hogy megtehetik. Én szeretek szkeptikus párokkal dolgozni, akiknek kérdéseik vannak és nem fogadnak el mindent azonnal. Talán azért, mert én is ilyen típusú ember vagyok.

Hogyan tudsz segíteni egy szülő nőnek, ha te gyermektelen vagy és még nem éltél át hasonlót?

Egyrészt két lábbal a földön járok. Másrészt nekem nincsenek olyan gombjaim, amiket megnyomogatna egy szülés. Nincs se nagyon jó, se nagyon rossz saját szülésélményem, ezért egyáltalán nem vonódik bele a kísért családéba az enyém. Mondjuk úgy, hogy van egy tiszta lapom, amire előbb íródnak rá ezek a történetek, mint a sajátom. Azt gondolom, hogy ez sokszor előny. Egy nagyon jó szülésélménnyel élő kísérő, pl. egy anyós vagy anya el tudja bagatelizálni az éppen szülő nő fájdalmát és érzéseit. A saját egykori, azóta megszépült szülésélményével megy be a szülőszobára. Egy jó segítő nem tesz ilyet. Azt gondolom, hogy a dúlatársaim nem tesznek ilyet.

Ha majd lesz saját élményem, meglátjuk, mennyire változtatja meg a jelenlegi hozzáállásomat, de szerintem addigra annyi szülést kísérek majd végig, hogy egyáltalán nem fogja felülírni a saját tapasztalatom a mások megélését.

Köszönöm az érdekes beszélgetést Eszternek! Ha szeretnéd őt megkeresni és felkérni, hogy kísérje a várandósságodat, szülésedet vagy a gyermekágyi időszakot, akkor ide kattintva tudod elérni!