Gyereket és felnőttet is lenyűgöz a kapcsolatközpontú állatasszisztált coaching

Mi szerettél volna lenni gyerekként?

Nagyon sok minden. Álattorvos, de féltem a tűtől. Aztán tanár szerettem volna lenni, de arról a szüleim beszéltek le, mondván, éhen fogok halni. Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy a természet és az állatok szeretete vagy az emberek segítése vonz jobban.

Nem is mentem rögtön továbbtanulni érettségi után, hiába jártam “elit gimibe”. Elkezdtem inkább dolgozni és szerveztem az esküvőmet. Elvégeztem egy főiskolát, aztán egy egyetemet, mindezt munka mellett. És persze közben férjhez mentem, szültem.

Ez elég sűrűnek hangzik. Neked hány órából állt egy nap akkoriban?

Emlékszem, hogy volt olyan vizsgaidőszak, amikor két órákat aludtam és mentem dolgozni mellette és gyereket neveltem. Visszagondolok néha, hogy ugyanígy végigcsinálnám-e, de mindig arra jutok, hogy igen, mert én alapvetően egy pörgős típus vagyok.

Milyen diplomát szereztél végül?

Művelődésszervezés irányba indultam, andragógia szakon végeztem, vagyis a felnőttképzéssel foglalkoztam, illetve nyomtatott sajtó szakirányos kommunikációs bölcsész. Egy HR tanácsadó képzés is indult a Pécsi Tudományegyetemen 2008-ban, jelentkeztem, mert izgalmasan hangzott, így lett meg az Msc-m. Akkor jöttem rá, hogy ebben minden benne van, amit szeretek. Már itt, az egyetemen tanultunk coachingot. Szerelem lett elsőre. Olyan dolgok és világok nyíltak ki előttem, ami hihetetlen volt! Klein Sándortól is tanulhattam, rendkívül hálás vagyok azért a szemléletért, illetve tudásért, amit tőle kaptam.

És itt meg is álltál a tanulásban?

Akkor azt hittem, hogy igen. 25 évesen már 3 diplomám volt. Szerettem volna tapasztalatot gyűjteni és dolgozni a HR területén. Eleinte a toborzás területén helyezkedtem el, majd egy autóipari multinál. Ott főleg szervezetfejlesztéssel és képzések szervezésével foglalkoztam, később business partnerként elég szerteágazó feladataim lettek. Aztán szültem még két gyerkőcöt. Már három gyermekes édesanya voltam, amikor az első, kifejezetten coach képzésen végeztem. Utána még nagyon sokat tanultam, sokféle tanfolyamot végigjártam, hogy fejlesszem a coach tudásom, illetve elindultam az állatasszisztáltas vonalon, és belevágtam a terápiás állat felvezető képzésekbe is.

Melyik a kedvenc módszertanod?

Amit magam fejlesztettem! Pontosabban Bánszky Noémivel együtt alkottuk meg azt az állatasszisztált módszertant, amiben nagyon hiszek. Noémitől jön a kapcsolatközpontúság, ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, ő 2012 óta vonja be a munkájába az állatokat. 20 évnyi tanulás és tapasztalás után után végre megtaláltam azt az “összegyúrt” hivatást, amiben egyesül minden, amit nagyon szeretek. Tavaly már az első kapcsolatközpontú állatasszisztált coach és tréner képzést is megtartottuk.

Milyen problémákkal keresnek fel az anyák téged?

Vagy a gyermeküknek keresnek fejlesztési lehetőséget, vagy maguk számára keresnek megoldást egy aktuális kihívásuk miatt.

Alapvetően karrierutas témák, vállalkozás indítással, vezetéssel kapcsolatos kihívások kapcsán. Nemcsak az alkalmazottak, hanem kisvállalkozók, cégvezetők is azt látom, hogy nagyon hasonló témákkal néznek szembe, amivel nemcsak HR-esként, hanem coachként is tudok támogatást nyújtani, pl.: időgazdálkodás, kommunikáció, konfliktuskezelés, vezetővé válás, munkába visszatérés, munka-magánélet egyensúlya, önbecsülés, stb. Igaz, kisebb számban, de édesapákkal is szoktam dolgozni, nagyon érdekes az ő oldalukba is bepillantást nyerni és segíteni haladni őket az útjukon. Mindenki, aki megkeres, már megtette az első lépést a fejlődés irányába, és ez remek!

Tudatosan korán lettem anya, ezért már a főiskolán is azt kutattam, hogyan változnak a női szerepek az anyasággal és hogyan hat ez a munkaerőpiaci lehetőségeikre, miként változik egy nő életmódja a családalapítással. Nagyon sok karrierváltó édesanyával beszélgettem. Van amikor ugyanoda mennének vissza, de nincs már meg ugyanaz a pozíció. De sok olyan anya van, akinek ugyan van már szakmai tapasztalata és vissza is mehetne a régi helyére, de most valami más irányba menne el. Merre induljon? Mit csináljon? Segítek megtalálni a saját útját.

És mernek segítséget kérni?

Azt vettem észre, hogy sokan befelé fordulnak kicsit a babával töltött idő alatt. Introvertáltabbak és nem mernek tanácsot kérni. Nekik jelentenek nagy segítséget az e-learning tananyagaim. Már azokban is sok minden benne van. Bátorságot, tudatosságot ad. És van, aki utána kér személyesen is segítséget a további lépésekhez. Gyakran fordulnak úgy hozzám, hogy régóta követik a blogomat, szakmai csoportokban a munkásságom, és a hitelesség miatt keresnek.

Hol tartod a foglalkozásaidat?

Online tartom alapvetően az egyéni coaching üléseket, hiszen mindenkinek kényelmesebb. Baba mellett is meg tudják így oldani a konzultációkat. Emellett Gyömrőn és Budapesten személyesen tudunk találkozni. Állatasszisztált coachingnál természetesen élőben zajlanak a tanásadások. A csoportos foglalkozások hétköznap délelőtt, vagy hétvégén zajlanak.

Az állatasszisztált coaching hogyan néz ki a gyakorlatban?

Az első beszélgetés általában állatok nélkül zajlik, hiszen akkor még csak a célmeghatározásnál tartunk. Persze lehet kérni az állatok jelenlétét első alkalommal is. A többi alkalommal az állatokat eszközként használjuk - tudom rosszul hangzik, de mindjárt elmagyarázom.

Az ügyfél projekciója a lényeg az állatasszisztált intervenciók során. Ez rendkívül sokszínű lehet, a simogatástól kezdve, a meseíráson át, egy agility pálya teljesítéséig, vagy akár trükktanításig.

Amikor mondjuk határszabási probléma merül fel, akkor a kliensnek adunk egy olyan feladatot, hogy a saját kezéből etesse meg a kutyust, de csak akkor, ha ő megengedi. Nyilván ez egy jól tréningezett kutya, amelyik betartja a parancsokat, viszont az “úgynevezett” tálas feladatnál nincs parancsadás a kutya felé, egészen más szintű kommunikáció zajlik. De aki nehezen mondd nemet, annak ez a feladat általában nem sikerül elsőre és emiatt olyan kommenteket tesz, mint például “Ez is elvette, pedig nem is akartam odaadni.”, amelyekbe utána bele tudok kapaszkodni és ráfűzni a beszélgetés további részét. Utána ezen tudunk dolgozni és először a kutyával szemben tartja majd meg a határait. Ezt sikerélményként éli meg és ez ad egy olyan önbizalmat neki, amivel mondjuk ha legközelebb is megkéri a főnöke, hogy még aznap este sürgősen készítsen el egy riportot, de már menne haza fürdetni a gyerekét, akkor azt tudja majd mondani, hogy “Kedves főnök, ezt holnap reggel fogom megcsinálni.”

Gyerekeknél is működik ez a módszer?

Abszolút! Ha jól tudom, én tartottam először az országban állatasszisztált ovis fejlesztő coaching programot. A kutyust megsimogatva, a kutyus fülébe súgva már sokkal hamarabb nyitnak a gyerekek. Egy doromboló cicát simogatva gyorsan oldódnak a gyerekek. Gyakran bevonjuk a plüss állatokat is is a játékos feladatokba. Volt olyan foglalkozás, ahova katicabogarakat vittem. Rengeteg lehetőség van, csak a kreativitásunkon múlik.

Hány éves kortól lehet menni erre a foglalkozásra?

Akár már 3 éves kortól, de nekem főleg iskola előtt álló gyerekekkel volt eddig tapasztalatom.

Egészen más a cicával szlalomozva énekelni a “tekeredik a kígyó” dalocskát és utána leülni a feladatlapon vonalvezetést csinálni, mint nélküle.

Sokkal motiválóbb átkúszni az alagúton, ha egy kutyus várja ott a gyermeket, akit utána jutalomként meg lehet simizni, etetni is, akár. Nagyon színes a paletta, sosem unalmas.

Látsz változást abban, hogy milyen típusú problémákkal találnak meg az anyukák téged?

Nem a témák változtak szerintem. Tudatosabbak lettek az anyák és nyitottabbak.

Hamarabb is kérnek segítséget?

Nem. Alapvetően úgy működnek az emberek szerintem, hogy akkor változtatnak, ha már nagyon fáj az adott szituáció. Ráadásul az anyák egy nagyon érdekes célcsoport, hiszen anyagilag ők sokszor kiszolgáltatottabbá válnak a kisbabás években. Azt látom gyakran, hogy ahogy nő az otthon töltött idő, úgy csökken az önálló döntési lehetőség. Vagy annak érzete legalábbis az anyákban. 2-3 gyerek után lesz látványos ez. A többgyermekes anyák messzebbről indulnak, lassabban jutnak el a coachingra.

Minél több gyermeke születik egy nőnek, annál hátrébb sorolja saját magát?

Az én tapasztalatom szerint igen. Pedig Vekerdy is megmondta, hogy egy rágható szülőre van szüksége a gyereknek. Muszáj, hogy építsük magunkat, különben egy idő után nem tudunk miből adni. Sajnos nem ezt a mintát hozzuk magunkkal. De én látom a pozitív változást, hogy egyre elfogadottabbá válik, ha egy anya magával is szeretne foglalkozni. Hiszen az apák is egyre jobban bevonódnak ezzel párhuzamosan a gyereknevelésbe.

Nyilván a mostani gazdasági helyzet sem abba az irányba mutat, hogy magukra fordítsanak erőforrást az anyák. Egyetértesz ezzel?

Mindig lesz egy Covid, mindig lesz egy recesszió. Mindig lesz egy válság, egy kihívás. Amire tudunk támaszkodni, az a rezilienciánk, a lelki jóllétünk, illetve a tanulékonyságunk. Ezeket soha senki nem tudja elvenni tőlünk. Ha ez a három meg van, akkor szerintem bármikor, bármilyen kapu nyitva áll előttünk.

Mi volt a legnagyobb sikerélményed eddig?

Nagyon sok sikerélményem van. A legnagyobb a szakmai életutamban, hogy tavaly a kapcsolatközpontú állatasszisztált coach és tréner képzést elindítottuk Noémivel és idén már kétszer annyi résztvevővel folytatjuk. Nem csak csinálni, de tanítani ezt a módszert… számomra valami fantasztikus! Így egyre több családhoz eljut ez a fajta támogatási lehetőség is országszerte, amelyért nem lehetek elég hálás sosem, azt hiszem.

Te is szeretnéd kipróbálni Eszter különleges módszerét, akkor itt tudsz hozzá bejelentkezni!